Limousin

Limousin A fajtát 1850-óta önálló törzskönyvi rendszerben tenyésztik. Kialakulásának helye Közép-Franciaország, Limoges város környéke. 1900-ig kettőshasznú fajtaként szaporították, majd húsirányba nemesítették. Napjainkban már világszerte ismert nagytestű, ellenálló, hosszú élettartamú fajta. Nem ritka, hogy a tehenek életük során 10-12 borjút is világra hoznak. Színe barnásvörös. A szemek és a szutyak körül világosabb árnyalattal. Feje rövid, homloka széles, szarvai felfelé irányulnak. Létezik szarvatlan változata is. Törzse mély és széles, valamennyi testtájon gazdag izmoltságú. Csontozata kifejezetten finom. A kifejlett tehenek testtömege 600-700 kg, a tenyészbikáké 1000-1200 kg. Középkorán érő fajta, az üszők 18-20 hónapos életkorban termékenyíthetők. Rendkívül könnyen ellik, a tehenek anyai ösztöne erőteljes. A 205 napra korrigált borjútömeg 210 kg körüli. A hizlalt növendékbikák napi testtömeg gyarapodása 1100-1200 g. Kimagasló értéke a kiváló vágási tulajdonságai. Vágási kihozatala 63-70%. Végtermék előállító apai fajta. Ma az egyik legkeresettebb nagytestű húsmarhafajta, Franciaország Limousin régiójából származik. A limousin fajta könnyedén felismerhető és megkülönböztethető a többi szarvasmarha fajtától az arany-vörös színe miatt. Az egyszínű, világosabb, vagy sötétebb vörös Limousin szarvasmarhán csak a lábakon, a szutyakon, a szem környékén és a belső combon vannak jellegzetes világosabb területek. A viszonylag hosszú törzs széles háttal és a comb a rendkívüli izomzatával a magas húskihozatal alapja. A hús jól erezett. A finom, korrekt állású láb szilárd körmökkel alkalmassá teszi arra, hogy jól lehessen legelőn tartani.A limousin szarvasmarha relatíve hosszú és enyhén ereszkedő medencéje és az alacsony születési súlya könnyű ellést tesz lehetővé.További fajtajellemzők a vitalitás, a termékenység, a hosszú élettartam és az alkalmazkodóképesség. Középkorán érő fajta, üszői 18-20 hónapos korban vehetők tenyésztésbe. A Limousin akár fajtatiszta tenyésztésben, akár keresztezésben kiválóan alkalmas a legmagasabb minőségi követelményeket kielégítő hústermelésre. Súlyánál és takarmányigényénél fogva ez a marha kevésbé gyorsan növekedő legelőkön, középhegységekben is tartható. A borjak nagy vitalitása jelentősen csökkenti a veszteséget leborjadzáskor.